Sütemény sütésre adtam a fejem, de belebonyolódtam a kenyérfélék sütésébe. Fantasztikus tapasztalat! Mindig azt gondoltam, hogy az egy bonyolult dolog lehet. Nagy tételben bizonyára az is. De arra vannak jópofa gépek. Kisebb tételre is, persze. Kaptam is valamikor egy kenyérsütő gépet. Bele is pakoltam a recept szerint minden hozzávalót, ahogy dukál. Dolgozott, kevert, dagasztott, sütött naphosszat. Csábító kenyér illat lengte be a lakást. És a hosszas folyamat végén előkerült egy tömör, kemény héjú valami, amit csak jóindulattal tudtunk kenyérnek nevezni. Ekkor tanultam meg, hogy a rozskenyérben van mondjuk két evőkanélnyi rozsliszt, a többi éppolyan „egészségtelen” fehérliszt, mint a fehér kenyérben.... Szegény gép azóta is a pincében várja, hogy mi lesz vele.
Szóval első próbálkozásom egy rozmaringos focaccia volt ebben a kategóriában, és nagyon bejött. Az első kísérlet után pár nappal meg kellett ismételnem. Még jobb lett.
A jelenlegi kenyérben van 15-17 dkg darabosra aprított (nem darált!) dió a rozmaringon kívül. Ez inkább hasonlít a megszokott kenyérhez, de az a baj ezzel is, hogy addig eszem, amíg van belőle....
Nos hát, miről is van szó?
Hozzávalók:
Az eredeti recept szerint: És ahogy én csináltam:
3 teáskanál száraz élesztő 1/3 élesztő
1 teáskanál cukor 1 teáskanál cukor
3 evőkanál olíva olaj 3 evőkanál olíva olaj
2 és ½ csésze kenyérliszt 0,37 kg liszt
1 teáskanál só 1 teáskanál só
6 oz durvára vágott dió 0,17 kg durvára vágott dió
1 teáskanál finomra vágott rozmaring 1 teáskanál finomra vágott rozmaring (1 ág)
Kell még 2 db kisebb méretű, sima felületű őzgerinc forma (el is hagyható).
Ebből a mennyiségből 2 db 34-35 dkg-os kenyér lett.
Hajrá, fogjunk hozzá!
Kimérjük a hozzávalókat, a lisztet szitáljuk át (tényleg érdemes, sokkal könnyebb lesz a tészta). A lisztbe keverjük bele a sót – így nem találkozik közvetlenül az élesztővel, és nem tesz benne kárt.
Szóljunk egy szót az élesztőről is! Az élesztő egy gomba, élő szervezet. Rendesen kell bánni vele, akkor ő is rendesen fogja tenni a dolgát. Az élesztő és a só ellenségek. Ha közvetlenül egymás közelébe kerülnek, a gomba abba belepusztul. És nem kel meg a tészta. Az élesztőt kézmeleg folyadékban kell megfuttatni ( a hidegben várhatjuk, hogy beinduljon, a forróban meg leforrázzuk). Namármost, ha tiszteletben tartjuk, hogy az élesztő egy ilyen különlegesség, akkor rendesen beáll a sorba, és teszi, amit kell. Nem kell tőle félni!
Egy csészébe, vagy kis tálba öntsünk egy kevés (½ dl) langyos tejet vagy vizet, tegyük bele a cukrot, keverjük el, és morzsoljuk bele az élesztőt. Hagyjuk pár percig érni (5-10 perc). Ekkor az élesztő elkezd a folyadék felszínén valami habos jellegű felső réteget képezni, azaz felfuttattuk. Ekkor már használható.
A liszt és só keverékbe beletesszük a két evőkanálnyi olívát, a felfuttatott élesztőt (mindenestül), és lassan elkezdjük a kézmeleg vízzel bedagasztani. Kb. 2,5 dl langyos víz kell ehhez a mennyiséghez. Sűrű nokedli tészta állagú masszát kell kapnunk. Ezt el kell kezdeni dagasztani a tálban. Lehet kézzel, de lehet géppel is. Jól kidolgozzuk (8-10 perc), és ekkor hozzáadjuk a rozmaringot és a diót. Meleg helyen a duplájára kelesztjük. Már megint a meleg..... Szóval én úgy csináltam, hogy egy nagyobb tálba kézmeleg vizet öntöttem, abba állítottam bele a másik (fém) tálat. Így alulról viszonylag állandó meleget kapott a tészta. Konyharuhával letakartam és a tetejére egy kispárnát is tettem. Hogy ne szökjön el a meleg. Úgy jó egy óra múlva már szépen megkel a massza. Vagy másfél..
Ekkor lisztezett gyúródeszkán átgyúrjuk, két egyforma részre osztjuk, és a kiolajozott őzgerinc formába igazítjuk. Szintén letakarjuk és meleg helyen még fél- ¾ órát kelesztjük. Közben a sütőt előmelegítjuk 220 ºC-ra. Mielőtt a tésztát a sütőbe toljuk, a tetejét megkenjük olíva olajjal.
Most már lehet sütni!
Ha nincs őzgerinc formánk, csináljunk belőle két egyforma cipót és egymástól tisztes távolságra helyezzük egy olajozott tepsire, sütőlemezre. Tovább úgy, mint fent.
30-35 perc alatt készre sül. Ha a teteje már nagyon kezd sötétedni, le lehet fedni alufóliával vagy sütőpapírral és a hőmérsékletet 180 fokra csökkenteni. Tűpróbával megnézzük, hogy átsült-e.
Ha igen, kivehetjük a sütőből, a tetejét vízzel átkenjük, konyharuhával letakarjuk, és hagyjuk hűlni. Erre azért van szükség, hogy a kenyér héja ne legyen nagyon kemény.
Amíg forró nem érdemes felvágni, mert a kenyér belsejében lévő forró gőzök még dolgoznak, és ha korán belevágunk, akkor ezek kiszabadulnak és a kenyér összeesik, kiszárad.
Lehet, hogy ez kicsit bonyolultnak hangzik, pedig egyáltalán nem az. A végeredmény egy nagyon finom, jóízű kenyér.
A kenyér különlegességét a friss rozmaring és a durvára vágott dió adja. A dió miatt rendesen meg kell rágni, és végig lehet élvezni a finom ízeket. Na, kinek sikerül?
