Ezt a receptet valamikor sok évvel ezelőtt egy kolléganőtől kaptam. Azóta a „védjegyemmé” vált. Baráti összejöveteleink kötelező kelléke. Ideális esetben az első tepsi akkor sül ki, amikor az első vendég megérkezik. Másnap hidegen is finom (lenne, ha maradna).

Hozzávalók:

Elkészítés:

Ideális esetben a másnapra szánt pogácsa tésztáját előző este begyúrjuk, és egész éjszaka a hűtőben pihentetjük. Ha nem gondolkoztunk ennyire előre, vagy gyorsabban kell a pogácsa, akkor is legalább 1 órát a hűtőben kell pihentetni.

Tehát a pihenő idő elmúltával lereszeljük a sajtot, a tojást feltörjük, villával kicsit felverjük (egy kanál tejföllel még lehet fokozni az élvezeteket), és elővesszük a tésztát a hűtőből. Lisztezett gyúródeszkán kb. 2 cm vastagra kinyújtjuk. A tetejét késsel bekockázzuk, és pogácsaszaggatóval a kívánt méretűre szaggatjuk. Én egy kicsit meg szoktam sodorni a két tenyerem éle között, így egy kicsit magasabb lesz a pogácsa.

Szépen sorban egymástól kicsit távol a tepsibe sorakoztatjuk a pogácsákat, a tetejüket megkenjük tojással, és rácsippentjük a sajtot. Szobahőmérsékleten hagyjuk úgy fél órát pihenni. Ekkor az élesztő kicsit aktivizálja magát, „beindul”.

A sütőt 180 ºC-ra előmelegítjük, és máris lehet sütni. Kb. 20 perc alatt készre sül.

A sütés fontos része a folyamatnak. Kell hozzá egy kis gyakorlat, hogy mely pillanatban vegyük ki a kész pogácsát a sütőből. A mai villanysütők szerencsére már olyan extra dolgokat is tudnak, hogy légkeverés, világítás, üvegablak a sütő ajtaján.... Ez mind megkönnyíti a dolgunkat. Sütés közben figyelemmel kísérhetjük a folyamatot anélkül, hogy kinyitnánk a sütőt.

Ha tehát azt látjuk, hogy a pogácsa szép barnás pirosas színt kapott, akkor próbaként egyet ki lehet lopni a tepsiből. Ha a talpa szép, ropogós, a teteje piros-barna, és félbe törve a belseje nem ragacsos, hanem laza, könnyű szerkezetű, akkor kivehetjük a sütőből, és a forró tepsiben hagyjuk langyosra hűlni.

Ez azért fontos, mert a pogácsa itt még egy kicsit sül. A belsejében lévő gőzök még dolgoznak, befejezik a sülési folyamatot. Ha elmulasztottuk ezt a pillanatot, akkor a pogácsa kicsit túl sül, a színe elkezd barnulni, és az eddig szépen megkelt pogácsa enyhén összeesik. Így is finom, semmi baj, de a következő tepsinél jobban kell figyelni. Jó étvágyat!

Tippek, tapasztalatok:

A 25 dekás variáció csak igen szerény mennyiséget jelent, egy négytagú család vasárnap délután simán eltünteti. Az arányok megtartásával a tészta mennyisége duplázható, triplázható, stb.

Például: 0,5 kg liszt, 0,5 kg túró, 0,5 kg margarin, fél csomag élesztő, 4 teáskanál só.

Az ízhatást fokozhatjuk, ha például a túró egy részét juhtúróval váltjuk ki. Ebben az esetben kicsit kevesebb só kell, mert a juhtúró is sós.

A tetejére a sajt lehet bármilyen, jól reszelhető sajt. Itt is lehet fokozni az élményt, ha felesben füstölt sajtot használunk. Remekül el lehet használni a hűtőben itt-ott fellelhető kis darab sajtokat, még ha kicsit már meg is keményedtek.

Van, aki a tésztát kinyújtás, bekockázás után egyben keni meg tojással, szórja meg sajttal (ilyenkor érdemes lazán a nyújtófát végighengergetni a tetején, hogy a sajt ne potyogjon le róla), és csak utána szaggatja ki. Így egy kicsit gyorsabb a folyamat.

A leeső részeket természetesen újra összegyúrjuk és addig formázunk belőlük pogácsát, amíg el nem fogynak.

Ugyanebből a tésztából készíthető sajtos rúd forma is. Itt a tésztát jó vékonyra nyújtjuk (lehetőleg négyszögletűre, de ez nem mindig sikerül), megkenjük tojással, meghintjük sajttal, végighengergetjük a sodrófát a tetején, és derelyemetszővel keskeny csíkokra vágjuk. Kis távolságra egymástól a tepsibe sorakoztatjuk, és megsütjük. Az íze éppoly finom, mint a pogácsának, de kicsit ropogósabb, a belseje nem marad foszlós.

Alapvetően 2-3 napig fogyasztható, eláll, de erre ritkán van esély. Elfogy....