Szeptember eleje van, nem tipikusan zserbó idény, de úgy adódott, hogy külföldi vendégeimnek egy kis magyaros édességet szerettem volna készíteni. A család is, én is, nagyon szeretjük: a dió, a baracklekvár és végül a fekete csoki a tetején – fenséges ízkombináció. Persze ez is régi cetlikről, kézzel írott recept lapokról való, de legalább alaposan kipróbáltam.

Fogjunk neki!

Hozzávalók:

A tésztához:

0,50 kg liszt

0,25 kg margarin

1 tojás sárgája

1 mokkáskanál szódabikarbóna

4 evőkanál porcukor

1 cs vaníliás cukor

1 dl tejföl

1 dkg élesztő

kevés tej

csipet só

A töltelékhez:

0,25 kg darált dió

0,25 kg porcukor

1 citrom reszelt héja

1 cs vaníliás cukor

sárgabarack lekvár

0,15 – 0,20 kg olvasztott étcsoki

kell még egy kb. 23x38 cm-es zománcos tepsi

Elkészítés:

Kimérjük a hozzávalókat. A lisztet elmorzsoljuk a margarinnal. Az élesztőt megfuttatjuk egy kevés langyos, cukros tejben. A lisztes keverékhez adjuk a csipetnyi sót, vaníliás cukrot, szódabikarbónát, tojás sárgáját, tejfölt, a tejben megfuttatott élesztőt. Remélem, mindent felsoroltam :)). Összegyúrjuk, viszonylag kemény, rugalmas tésztát kapunk.

A tésztát 4 felé osztjuk (én le is szoktam mérni, de szemmértékkel is tökéletes) és kis cipókká gömbölyítjük.

Fólia alatt hagyjuk a tésztát kicsit pihenni. Közben átválogatjuk és ledaráljuk a diót. Fontos átválogatni, még ha magunk törtük is meg, mert trükkös dióhéjak képesek elrejtőzni a dióbél között, aztán a fogunk bánja. Hozzáadjuk a porcukrot, vaníliás cukrot, belereszeljük a citrom héját.

A tepsit kivajazzuk, lisztezzük, és tepsi méretűre kinyújtjuk az első cipót. A sodrófa segítségével beemeljük a tepsibe megkenjük vékonyan a sárgabaracklekvárral. Erre ráterítjük a diós keverék kb. 1/3-át. Jöhet a következő cipó, lekvár és dió. És ugyanez még egyszer. A tetejét befedjük az utolsó adag tésztával, villával jól megszurkáljuk (így sütés közben nem púposodik fel). Kicsit hagyjuk pihenni.

Közben előmelegítjük a sütőt, és ha elérte a 180 fokot, akkor már süthetjük is a tésztát. Kb. 30 perc alatt szép, aranybarna színű lesz, és akkor már készen is van.

Hagyjuk kihűlni (addig jól el lehet mosogatni, rendet csinálni). Ha már langyos, jöhet rá a csoki.

Egy edényben vizet melegítünk, erre tesszük egy fém tálban, vagy lábosban a csokit, és megolvasztjuk. Én 70%-os fekete csokit szoktam használni, ide legalább 2 tábla kell. Ha nagyon sűrű, és általában az, akkor kevés étolajjal hígítsuk a csokit. Kevergessük. Víz ne kerüljön a csokiba, mert összeugrik, használhatatlan lesz. Mikor már teljesen egynemű, akkor kis merőkanállal a süti tetejére öntjük, csorgatjuk a csokit. A keskenyebbik felét kicsit megemelem, és fentről folyatom rá a csokit. Így a gravitáció is segít. Enyhe rázogatással egyenletesen eloszlatjuk a tetején, és már csak meg kell dermednie.

Ha már a csoki teljesen megszilárdult, akkor lehet szeletelni. Én le szoktam a szélét vágni, akkor éles késsel csinos kis dominó formájú szeletkéket lehet készíteni a többiből. Tényleg, olyat is csináltam már, hogy fehér csokiból kipöttyöztem dominónak. Volt sikere. 

És mivel a széle is nagyon finom, azt egy tálba rakom, kicsit meglocsolom rummal, és kézzel jól eldolgozom. A masszából pingponglabda méretű golyókat formázok, és megforgatom egy kis kókuszreszelékben. Kicsi papír muffin formába tesszük, és nagyon mutatós. A hatást lehet fokozni úgy, hogy a golyók közepébe egy szem kimagozott rumos meggyet teszünk. 14 év alattiaknak nem ajánlott!

Jó étvágyat!