Néhány évvel ezelőtt valaki megkínált egy szelet sárgarépa tortával. Megettem, udvariasan dícsértem, magamban pedig azt gondoltam, hogy nem a sárgarépa torta a kedvencem... Aztán máshol is megkínáltak másfajta répatortával, és már jobban ízlett. Talán hozzá kell szokni a gondolathoz. Ebben a blogban alapvetően az ajándék süteményes könyvet dolgozom fel (néha azért elkalandozok és más dolgokat is közhírré teszek), és most megint egy ilyen „nagy könyvből” való recept következik. És igen, répatorta. Már a hozzávalóknál feltűnik, hogy a sárgarépa csak egy kicsi apró része az egésznek. A pikáns fűszerek, a gazdag hozzávalók – mind azért vannak, hogy megdőljön a répatortával szembeni ellenérzés. Maga a torta nem túl bonyolult, legfeljebb a sárgarépa lereszelése macerás kicsit. Na de nem akarom tovább hergelni türelmes olvasóimat, máris közreadom a receptet!

Hozzávalók – a könyv szerint:

1 csésze dió

¾ csésze napraforgó olaj

3 tojás

1 teáskanál vanília kivonat

1 ¼ csésze világosbarna cukor

2 csésze reszelt sárgarépa

2/3 csésze arany mazsola

1 ½ csésze liszt

½ csésze teljes kiőrlésű liszt

2 teáskanál sütőpor

½ teáskanál só

1 teáskanál őrölt fahéj

1 teáskanál őrölt gyömbér

¼ teáskanál őrölt szerecsendió

1 narancs reszelt héja

És mindez hazai mértékegységekben:

0,10 kg dió

0,17 l olaj

3 tojás

1 teáskanál vanília kivonat

0,20 kg cukor

0,25 kg reszelt sárgarépa

0,10 kg arany mazsola

0,20 kg liszt

0,06 kg teljes kiőrlésű liszt

2 teáskanál sütőpor

½ teáskanál só

1 teáskanál őrölt fahéj

1 teáskanál őrölt gyömbér

¼ teáskanál őrölt szerecsendió

1 narancs reszelt héja

Kell még egy kb. 22 cm átmérőjű levehető oldalú tortaforma.

Fogjunk hozzá!

Kimérjük a hozzávalókat. Kizsírozzuk, lisztezzük a tortaformát. A diót 180 fokon 5-6 percig pirítjuk a sütőben, így könnyen le tudjuk róla morzsolni a héját. Hagyjuk hűlni. A robotgép keverőtáljába öntsük bele az olajat, a tojásokat, a vaníliát, a cukrot (Én rendes kristálycukrot használtam. Épp kifogytam a világosbarna cukorból – de így is működött a dolog).

A masszát jól kihabosítjuk. Közben a sárgarépát megmossuk, megtisztítjuk és sajtreszelőn lereszeljük. A tenyerünkben kisebb gombócokat formálva kinyomjuk belőle a levét. A diót késsel apróra vágjuk.

Ha a massza már habos és kicsit sűrűnek látszik, kezdjük hozzáadni a többi dolgot: a reszelt, kicsavart sárgarépát, a késsel apróra vágott diót, hozzászitáljuk a lisztet, a sót, a sütőport, fahéjat, gyömbért, szerecsendiót, a narancs reszelt héját. Remélem, semmi nem maradt ki!

A masszát átlapátoljuk, öntjük a tortaformába, eligazítjuk a felületét, és előmelegített sütőben 180 fokon 40-45 percig sütjük. Tűpróbával ellenőrizhetjük, hogy átsült-e. Az illata fenséges! Gyanítom, hogy már ebben az állapotában is csábító csemege, de az ünnepélyességet még egy kis krémmel fokozhatjuk.

Hozzávalók a krémhez:

4 evőkanál vaj (0,05 kg)

1/3 csésze krémsajt (0,10 kg) - mascarpone

1 ½ csésze porcukor (0,15 kg)

½ teáskanál vanília kivonat (1 cs vaníliás cukor)

fél narancs reszelt héja

A hozzávalókat szobahőmérsékleten a robotgép keverőedényébe tesszük, és alaposan kihabosítjuk. A könyv szerint a krémet a torta tetejére kenjük és narancshéjjal diszítjük. Nekem így kicsit soknak tűnt a krém, ezért a tortát félbevágtam, a két fél között megkentem kicsit a krémmel, a többi pedig ment a tetejére. A vékonyra vágott narancshéjas diszítést azért meghagytam.

A végeredmény? Nem egy klasszikus torta-szépség, de az íze fenséges! Nem az első eset, hogy a vajkrémes díszítésről lebeszélnék másokat, meg magamat is. Anélkül is nagyon kellemes a sütemény, igaz csak a formája alapján lehet tortának nevezni. A fűszerek nagyon harmonikus ízt adnak, és fogyasztáskor szinte egyesével be lehet azonosítani azokat. Lehet próbálkozni! A könyvben szerepel még további háromféle sárgarépa torta, majd azokra is sort kerítek.